Az úgynevezett nyugati világ egy olyan civilizált életet hozott létre, ami nagyon távol esik attól a fogalomtól, amit életnek nevezhetünk. Az ember természetes közege a természet, ahogy ez a szóban benne is van. Ehelyett egyre nagyobb városokban lakunk. Munkánk nagy része épületekben történik. Ami pedig a testünket illeti egyenesen gyalázatosak a mai életkörülményeink.
A természetes mozgásközegünk, még ezelőtt 200 évvel ezelőtt is napi 10-20 km gyaloglás volt, egyenetlen terepen.Ehhez képest ma jó ha fél kilométert megteszünk.Folyamatos fizikai tevékenységben éltünk. Napi rendszerességgel használtuk az izmainkat úgy, mint ma csak néhányan teszik heti egyszer, kétszer. Amennyiben ebből a szempontból nézzük meg az életünket, akkor nyilvánvaló, hogy csak árnyékai vagyunk önmagunknak. Mindehhez hozzá vehetjük életünk mára szinte teljesen kiüresedett kulturális és spirituális (ha úgy tetszik vallás, hit, szokás rendszer) oldalát, ami szintén ezt igazolja.
Őseink hihetetlen kultúrával, tudással (Természet, ember és szellemiség kapcsolatában) bírtak, gazdag vallással, szokás és ünnep rendszerrel, építészeti és csillagászati ismeretekkel és még sokáig sorolhatnám, mindemellett pedig számunkra ma már teljesen elképzelhetetlen hihetetlen fizikummal.Ebből az aspektusból nézve akárhogy is szépítjük a mai ember csak egy szánalmas árnyékember.
Ez, amin feltétlenül mindannyiunknak változtatnunk kell, hogy újra megtalálhassuk testünk és szellemünk igazi egyensúlyát, azért, hogy kiegyensúlyozott tartalmas és teljes életet élhessünk!
Fűzy Gábor